2019. október 19. – Erdei séta (Pákozd, ingókövek)

Egy napsütéses őszi napon huszonnégyen vágtunk neki a erdei túránknak. A több mint 6 km-es kirándulást kényelmes tempóban, sokat beszélgetve, pihenőket tartva tettük meg. A legfiatalabb, másfél éves túrázó ezúttal még hordozóban, de a 3-4 évesek már főleg saját lábon teljesítették a távot. Hazamenet előtt néhányan még Miska huszár szobrát is megnéztük.
A kirándulásról készült képek megtekintése.

2019. június 1. – Gyülekezeti kirándulás

Gyülekezeti kirándulásunkon ezúttal lelkészünk szülővárosát, Pápát látogattuk meg. Első program a Kékfestő Múzeum megtekintése volt. A múzeumban eltöltött közel másfél óra alatt nem csupán a kékfestés technológiájával készített kelméket tekinthettük meg, hanem bepillantást nyerhettünk a kékfestés teljes munkafolyamatába, a kiállított korabeli szerszámok, gépek, makettek és felvételek révén. Ezt követően elsétáltunk a pápa evangélikus templomba, ahol a templom megtekintése mellett Polgárdi Sándor esperes a pápai gyülekezetet életéről és történetéről is mesélt. A városnézés során lelkészünk igyekezett bemutatni Pápa minden fontos nevezetességét, de megismerhettük Petőfi Sándor Pápán töltött évének fontos helyszíneit is. A pápai Esterházy-kastélyban egy késői ebédben és egy különleges tárlatvezetésben lehetett részünk, mely során bepillantást nyerhetnek a barokk főúri élet hétköznapjaiba, megidézve az egykor itt élt grófok és grófnők világát. A kastély után tettünk még egy sétát a belvárosban, majd visszaindultunk Budafokra.
Kirándulásról készült videó és képek megtekintése.

2018. október 5-8. – A testvérgyülekezet vendégei voltunk

Hajduné Lovas Zsuzsanna evangélikus hittantanár összefoglalója
2018. október 5-én kisebb társaság indult a budafoki templom elől. Célunk a testvérgyülekezet felkeresésén kívül, az aradi emlékmű meglátogatása volt. Két autóval indultunk, és minden gond nélkül jutottunk el Aradra, ahol egy kellemes séta után elhelyeztük koszorúnkat az emlékműnél egy vers kíséretében. Kisebb megszakításokkal este 10 órára értünk Hosszúfalu-fűrészmezőre. Kajcsa László evangélikus lelkész, és a gyülekezet tagjai már vártak ránk. Rövid egyeztetés után, már a családok szerető körében töltöttük el kései vacsoránkat. Másnap már reggel vártak ránk, és kirándulással töltöttük el napunkat. Megismerkedtünk a környék magyar és szász evangélikus múltjával, hagyományaival és Brassó városával.
Vasárnap a két lelkész közös szolgálatával szőttük erősebbre a két gyülekezet kapcsolatát. Számomra ott nyert értelmet a mi templomunkban alkalmazott díszsítőelemek és az oltár elrendezése is. Mivel mind a Hosszúfalu-fűrészmező település evangélikus templomát, mind a Budafoki templomot Petrovics Pál evangélikus lelkész munkássága alatt építették, így több hasonlóságot fedeztem fel. A szószék és az oltár a barcasági csángó színes motívumaival tiszteleg Isten előtt. Budafokon ugyanezek a motívumok vannak, csupán aranyszínbe burkolva. Az oltáron lévő ige mind a két templomban ugyanaz.
Gyönyörű szokás, hogy az úrvacsora vétele után a hívők megkerülik az oltárt, és csak azután mennek a helyükre. Ennek a régi barcasági hagyománynak köszönhető, hogy a budafoki oltár mögött is el lehet menni. Én szívesen venném, ha ezt a hagyományt mi itt Magyarországon folytatnánk.
Sokkal több idő volt az úrvacsora vételnél a szentséggel való egyesülést megélni, és ebben egy kicsit elidőzni azzal, hogy az oltárt megkerülve ültünk a helyünkre. Felemelő érzés volt.
Vasárnap délután ellátogattunk az 1000 éves határhoz. Ahogy mentünk a régi határ felé, Kajcsa lelkész úr megmutatta nekünk: „Hát ez a mi Tündéroszágunk”. A kellemes, de nem túl hosszú túra során legendák és történetek elevenedtek meg, havasokról, sziklákról a Lelkész úr szenvedélyes előadásában. A ház történetét, az adakozó emberek szeretetét tárta elénk a sok anekdota segítségével Kajcsa nagytiszteletű lelkész úr.
Hétfőn elbúcsúztunk, és hazafelé még meglátogattuk Vajdahunyad várát. Nagy élmény volt mind a sok kedves emberrel való ismerkedés, mind a hittársakkal az Istentisztelet élményét megélni. Örülök, hogy részt vehettem a gyülekezet e programjában. Remélem, a viszont látogatás is ilyen emlékezetes lesz.
Nagyon jó lenne, ha minél többen megfürödhetnénk Istennek e megtartó szeretetében, amely felüllíra hogy a „sors” kegyetlensége által ilyen messzire sodort bennünket egymástól a világ. Mi mégis tudunk együtt imádkozni magyarnyelven, magyarszívvel, „protestáló” hittel…

A alkalomról készült fényképek megtekintése.

2018. június 2. – Gyülekezeti kirándulás

A 2018. évi gyülekezeti kirándulás első állomása Kecskemét volt. Meglátogattuk a Kecskeméti Evangélikus Templomot, ahol Hulej Enikő lelkész asszony tartott áhitatot valamint mesélt kecskeméti gyülekezet és a város történetéről. Ezt követően lehetőség nyílt egy rövid sétára Kecskemét belvárosában, majd folytattuk utunkat a Kiskunsági Nemzeti Parkba, Bugacpusztára. Itt lovaskocsikázás után érdekes csikós bemutatót tekinthettünk meg, majd a Karikás Csárdában kiadós gulyásebédet kaptunk. A kirándulás következő állomása a Kiskunhalasi Csipkemúzeum volt, ahol a kiállított csipkeköltemények megtekintése mellett meghallgathattuk a halasi csipke történetét, valamint a csipkevarrás folyamatába is betekintést nyerhettünk. Hazafele menet még útba ejtettük a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumot, ahol Kispálné dr. Lucza Ilona igazgató asszony tartott igazán részletes tárlatvezetést.